Mostmár tényleg megírom, hogy miket csináltunk meg a kisautón az elmúlt héten, és ennek mi lett az eredménye. Az élesebb eszűek már valószínűleg rájöttek, hogy ez egy óriási hazugság. Gyanús KELLETT legyen, hogy három nap alatt több hét vagy akár hónap történéseit írtam meg. Hát csak nem gondolta senki, hogy három nap alatt... NOORMÁLIS?

Szóval az a helyzet, hogy az autót tavaly márciusban vettem, az alap dolgokat néhány héten belül megcsináltuk. A hátsó féktárcsával futottam csak zsákutcába, mert mint kiderült, valami - számomra értehetelen - okból kifolyólag 30 ezer forint per darab. 60 ezerért két hátsó tárcsa egy 20 éves autóra. Muh-hahh-hahh-ha! Rég röhögtem ilyen jót!

Július végére megvettem a D2 futóművet, a szilent szettet és az ÖSSZES futómű alkatrészt. Árakat azért nem szeretnék írni, mert barátaimnak - főleg Pistinek - köszönhetően rendkívül olcsón jutottam hozzá a drágább alkatrészekhez. Másnak nem tudok szerezni, akit meg érdekel meg tudja kérdezni a boltban.

Gabiéknál parkolt néhány hetet a kis kupac alkatrész, majd egyszer csak nekilátott ez a derék ember, és meg sem állt amíg kész nem lett az autó. Ez - ha jól emlékszem - összesen hat hét volt. Amikor kész volt, elvittem egy körre.

A kocsi gyönyörű. Lejjebb van mint a gyári magassága - ami kibaszott magas -, de egyáltalán nem tűnik ültetett autónak. Egyszerűen csak kellemes a szemnek. A 16-os kerekek amik eddig elvesztek az Alagút-bejáratnyi sárvédő ívben most szépen belesimulnak mint amikor egy 180 magas fiú kiflizik egy 165 magas lánnyal. Ugyanott van a fejük és a lábuk, tudjátok.

Napsütés, papucs, short, polárszűrős Oakley, ablak le, tető ki. Szó szerint ki, merthogy ennek a csodálatos járgánynak konkrétan ki lehet venni a tetőablakát, és egy gyári tartó bugyiba behelyezve, be lehet kötni a hátsó ülésre a biztonsági övvel. Szóval karcolgatok a hegyen, melegítem a motort.

Az első dolog ami felűnik, az üveg-kemény futómű. Hosszasan faggattam a D2-t forgalmazó srácot, hogy a drift- vagy az utcai sportfutóművet vegyem meg. A konklúzió az volt, hogy ha elég elmebeteg vagyok, akkor végülis járhatok vele utcán. Hát ezentúl nem nagyon fogok csatornafedéleken áthajtani, valamint az útvonaltervezésbe nagyságrenddel több energiát fogok fektetni.

A második feltűnő jelenség a jármű precizitása. A kormány közvetlensége utcai autók közül kizárólag az EVO VIII-éhoz fogható, és a kemény műanyag szilentek, amik a gyári gumi alkatrészeket helyettesítik, a teherváltásokat is pengeélessé varázsolják.

Minden autómmal sztenderd teszt az Istenhegyi úton úgy felmenni, hogy nem megyek sehol 100 alá. Ezt a Gyöngyvirág úti fogasmegálló előtti hosszú bal-jobb kanyarba beépített útelválasztó sziget kicsit megnehezíti - értsd: lehetetlenné vagy életveszélyessé teszi -, de már van az új körülmények között is néhány referenciám. Istenhegyi teszt osztályzat: 3-as fölé. A sper hiánya és a hatalmas turbólyuk kiszámíthatatlannát teszi az autót kanyarban gázadásra. A minden-létező-leheteőségre-felkészülök helyett jobb szeretem a kitalálom-a-kocsi-meg-végrehajtja feeling-et.

Hátul gurulok le a hegyről, a Tárogató utcában elém kerül egy 350Z. Bekötöm magam. Vissza kettő, a forró kipufogó a következő gázadásra akkorát robban, hogy jövendőbeli riválisom azonnal a tükörbe néz, nem lőnek-e rá hátulról. Szemtelenül rávillogok, a bukólámpák incselkedő táncának senki nem tud ellenállni.

Örömmel hallom ahogy felbőg a V6-os a kálíhacsőnyi kipufogón át, lepadlózom a gépet. Pont egy turbólyuknyival maradok le, onnantól együtt gyorsulunk lefele a kétsávos úton a tempós és technikás balos kanyar felé. Az IBS- fölött, amikor még egy pillanatra felraknám harmadikba féktáv előtt két úthullám megdobja a kocsit.

Nem tudom hány kerék nincs a földön, csak azt érzem, hogy a biztonsági öv ellenére beverem a fejem a tetőbe. Ahogy megindulunk lefele, tehetetlenül zuhanok rá teljes testsúlyommal - és papucsommal -a fékre. Mindez készer egymás után olyan gyorsan és olyan erővel, mintha egy középsúlyú profi bokszolótól nyeltem volna be két testütést. Az ABS reléjét természetesen az első nap kivettem, tehát álló kerékkel landol az autó mindkétszer.

Feladataim: egyenesbe hozni a kereszbe állt autót, lefékezni a kanyar előtt, nem televágni a 350Z-t, ahogy ő féktávot vesz, bevenni a kanyart. Valahogy sikerült. A Tárogató végén ő balra, én jobbra. Összemosolygunk, az enyém kicsit erőltetett. Konklúzió: a következő befektetés az ülés, kormány, négy pontos öv kombó lesz.